A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 2. évfolyamában Ruisz Gyula tollából  egy cikksorozat jelent meg Tessedik Sámuel adomái, önéletirásának megvilágositásához címmel. Az első cikk lábjegyzetében  Ruisz forrásként Tessedik egy kéziratban maradt munkájára hivatkozik: Anekdoten zu der Erläuterung der Biographie S. Tessedik's.

Tessedik portéja. Forrás: http://reformacio.mnl.gov.hu

Tessedik önéletírása Zsilinszky Mihály államtitkár fordításában jelent meg 1873-ban, s a pedagógus az 1817—18. év telén, ötven évi papi működésének betöltése után állította össze. Ruisz szerint az általa közölt Anekdoták az önéletírásnak sok tekintetben kiegészítését képezik. A hivatkozott kéziraton évszám nincsen, de Ruisz szerint Tessedik közvetlenül a halála előtt állította össze a szöveget. 

Néhány színes anekdota a cikksorozatból, amely megvilágítja Tessedik küzdelmeit az iskolájáért: 

...nyáron, este 9 órakor M. ur jött hozzám, hogy a gazdasági kertet megtekintse. „Holnap reggel szolgálatára állok"  — mondá Tessedik.
— „Még ma szerelném látni" — felelt az utas.

Tessedik elméne és körülvezette az utazót. Ez lehajlott  s a sötétben a földön össze-vissza kaparászott, minden tárgynál kérdezve: „Mi ez?" — „hát az?" — és emez?

Az utas néhány nap múlva Budára menvén: ott egyik legelső asztal vendége volt. Ebéd fölött szóba került Tessedik tanintézete. „Én — úgymond az utas — Szarvason jártam és látni akartam egyet-mást a gyakorlati gazdasági kertben, de igazán, ad animam — semmit nem láttam." „Igen ám — válaszolt az elnök ur, ki az egész dologról ki tudja mely genius által már tudomást nyert — igen uram, ha ön Szarvason valamit látni akar, akkor a gazdasági gyakorlati kertbe ne este 9 órakor, sötétben, hanem nappal menjen s akkor ön is látni fogja azt, a mit már sok más utazó láthatott." 

Berzeviczy Gergely. Forrás Wikipédia

Midőn Tessedik a zsinat alatt tanintézetének megvizsgálására, a tudós Berzeviczy Gergely elnöklete alatt kiküldött bizottság előtt fölemiitette a sok költséget, melyet neki az intézet alapítása és fentartása okozott s egyúttal oda nyilatkozott, hogy azt sok gyermekére való tekintettel egyedül tovább már nem sokáig teheti ; s utána az érdemes elnök, Berzeviczy szót kérve, a bizottságnak elöterjeszté, hogy immár elég, hogy Tessedik saját keservesen szerzett vagyonából tizenhétezer forintot áldozott az intézetre: azt mondá az ülnök urak egyik érdemesebbje: Adjon hozzá még tizenhétezret, annál nagyobb dicsőség lesz!
Igy lehet, még bizottságoknál is hazafiak és hazafias vállalkozásuk fölött — gúnyolódni!

Siskovits grófné, Harruckern Borbála. Forrás: Nemzeti Portétár

Siskovitz grófné egyizben Prágából Szarvasra jőve, mint társörökös beutazta a Harrucker-féle birtokokat. Ez alkalommal a gyakorlati gazdasági kertet és az ipariskolát is megtekinteni óhajtotta. Midőn a kertben a herésen és a perjésen átmenni akarna, de a süiii és magas fűben előre nem haladhatott, ezt mondá: „Kilencz napja utazom már birtokaimon, mindenütt száraz fü zörgött lábaim alatt, itt pedig a bö istenáldástól lépni is alig tudok."
Azután az iskolásgyermekeket kivánta látni, leült a tanterem ajtajába, elléptette maga előtt a gyermekeket, kivált a lányokat s nagy csudálkozással hallgatta azután, a mint a szarvasi iskolásgyermekek karban a prágai ipardalokat harmonikusan énekelték. Ezen dalnál: Seid mir heilig anmuthsvolle Tage — a grófné könyekben tört ki, elküldé szolgáját pénzes erszényéért, melyben uj garasok voltak, szétosztá azt a karbeli leánykák közt és két forintot adott egy iskolai zászló beszerzésére, mely még most is megvan és iskolai szünnapokon dal és zene közt vitetik a jókedvű gyermekek előtt a játszóhelyre.